Fejér, Komárom-Esztergom és Veszprém megyéket tartalmazó régió az ország középső, észak-nyugati részén. A táj meghatározó természetföldrajzi eleme a Dunántúli-középhegység. A változatosságot a Kisalföld peremterülete, a Mezőföld löszvidéke és a Balaton északi partvidéke teremti meg. Tovább emeli a régió tájföldrajzi értékét a Duna-völgy és a Velencei-tó vidéke.

Az erdészeti, természetföldrajzi tájbesorolás szerint a Nagy-Alföld része: Mezőföld; a Dunántúli-középhegység része: Gerecse,Vértes, Dunazugi-medencék és Velence-vidék, Vértes- és Bakony-alja, Magas-, Keleti-, Déli-Bakony, Balaton-felvidék, Keszthelyi-hegység.

Klíma szempontjából a bükköstől az erdőssztyepp klímáig valamennyi zóna megtalálható. A talajok szempontjából meghatározók a mészkő és dolomit alapkőzet és a lösz. A változatos kitettségi- és domborzati viszonyok miatt az igen száraz termőhelyek váltakozhatnak akár nyirkos, hűvös szurdokvölgyekkel is. Az Alföldhöz sorolt mezőföld hullámos felszíne a löszvidékre jellemző tulajdonságokkal rendelkezik.

A régió erdősültsége 7%-tól 68%-ig terjed. A telepített fenyves, néhol hajdani kopárfásítások, nemesnyáras és akácos erdők mellett cseresek, gyertyános kocsánytalantölgyesek és bükkösök fokozzák a táj változatosságát. A régió történelmi és szellemtörténeti szempontból sok látnivalót és elsajátítandó ismeretet nyújt az ide látogatónak. Királyi régiónak is nevezhetnénk Székesfehérvár, mint koronázási székhely és Veszprém, mint a királynők városa miatt.