Pest megyét és Budapest fővárost tartalmazó régió az ország középső, északi részén. A táj meghatározó természetföldrajzi eleme a Duna és az azt övező hegységek.A változatosságot a hegylábi területek, a keleti dombságok és az Alföldhöz tartozó síkvidékek teremtik meg. Tovább emeli a régió tájföldrajzi értékét a Duna-kanyar és a világörökség részét képező budapesti látkép.

Az erdészeti, természetföldrajzi tájbesorolás szerint a Nagy-Alföld része: Duna-Tisza közi hátság északi része és Dunamenti-síkság; az Északi-középhegység része: Gödöllői-dombság, Cserhát vidék és Börzsöny; a Dunántúli-középhegység része: Visegrádi-hegység, Pilis-Budai-hegység, Dunazugi-medencék és Velence vidék.

Klíma szempontjából a bükköstől az erdőssztyepp klímáig valamennyi zóna megtalálható. A talajok szempontjából meghatározók a mészkő, a dolomit valamint a vulkanikus alapkőzet, a szél vagy a folyók által hordott homok, lösz és agyagtalajok. A változatos kitettségi- és domborzati viszonyok miatt az igen száraz termőhelyek váltakozhatnak akár nyirkos, hűvös szurdokvölgyekkel is.

A régió erdősültsége 10%-tól 66%-ig terjed. A telepített fenyves, néhol hajdani kopárfásítások, nemesnyáras és akácos erdők mellett cseresek, gyertyános kocsánytalantölgyesek és bükkösök fokozzák a táj változatosságát. A Börzsöny zárt bükköseitől az ócsai égerláp erdőig, a nagykőrösi pusztai tölgyesig vagy a szikes pusztáig megszámlálhatatlan a természeti érték. A régióban történelmi és szellemtörténeti szempontból is kiemelkedően sok a látnivaló, ami a főváros közelségének köszönhető.