Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét tartalmazó régió az ország északkeleti részén. A táj meghatározó természetföldrajzi eleme a Tisza és a betorkolló mellékfolyói. A Nyírség kiemelkedő homokhátsága, a Hortobágy és a Dél-Bihari csaknem tökéletes, öntésekből kialakult síksága növeli a táj változatosságát.

A talajok szempontjából meghatározók a szél vagy a folyók által hordott homok, lösz és agyagtalajok, különlegesek a szikesek, melyek a Kelet-Európai nagy szikes vidékeivel állnak „rokonságban”. A klíma szempontjából csaknem egységesen erdőssztyepp klímájú a régió, de vannak kisebb kiterjedésben cseres és gyertyános-kocsánytalan tölgyes klímájú részek is.  Az erdészeti, természetföldrajzi tájbesorolás szerint a Nagy-Alföld része: Szatmár-Beregi-síkság, Rétköz, Nyírség, Hajdúság, Berettyó-Körös-vidék északi része, Hortobágy, Nagykunság, Közép-Tisza-ártér, Jász-Heves-Borsodi-síkság. 

A régió erdősültsége 1%-tól 29%-ig terjed. A homoki fenyvesektől a pusztai- és sziki tölgyesekig terjed a vidék változatossága.  . A régióban történelmi és szellemtörténeti szempontból is kiemelkedően sok a látnivaló. Magyarország tájai közül itt őrződtek meg legjobban az élő magyar népszokások és a népi kultúra.