Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megyéket tartalmazó régió az ország déli és délkeleti részén. A jellemzően síkvidéki terület változatosságát a folyóinak köszönheti. A Duna, a Tisza, a Körösök és a Maros építette ezt a tájat.

Az erdészeti, természetföldrajzi tájbesorolás szerint a Nagy-Alföld része: Berettyó-Körös-vidék, Körös-Maros-köze, Alsó-Tisza ártér, Duna-Tisza-közi hátság és Bácskai löszhát. Klíma szempontjából egységesen az erdőssztyepp klímába tartozik a terület. Ugyanakkor a homoktól az agyagos talajokig terjedő, a vízjárta tereptől a szélsőségesen száraz buckatetőig terjedő vidék rendkívül változatos.

Különösen nagy értéket képviselnek a régi, folyószabályozás előtti vízfolyások medermaradványai, a szikes, mocsaras területek, a homokbuckás tájrészletek néhol még futóhomokkal. A Körösök és a Berettyó vízzel telt holtmedreinek partvonalhossza meghaladja a Balaton parthosszát.

A régió erdősültsége 2%-tól 26%-ig terjed. A telepített fenyves, nemesnyáras és akácos erdők mellett pusztai és sziki tölgyesek, borókás fehérnyárasok, folyómenti fűz nyár ligetek és tölgy-kőris-szil ligeterdők fokozzák a táj változatosságát. A régió történelmi és szellemtörténeti szempontból is sok látnivalót és elsajátítandó ismeretet nyújt az ide látogatónak.